Blaskó Krisztián Gábor:

Szerencsés szerencsétlenségek

 

• Szereplők:
• Főszereplő: Timót
• Fiatalabbik lány: Zsuzsa
• Idősebbik lány: Zsófia
• A lányok apja: Gibárt
• A lányok anyja: Ajna

 

A többi szereplő neve lényegtelen, vagy kiderül a történetben.

 

Timót az egyetlen, testvérei közül, aki beteg édesanyjával maradt, hogy ápolja és nyugdíját saját fizetésével kiegészítve eltartsa őt. Timót hétfőtől szombatig, reggeltől estig dolgozott. de ez sem volt elég, hogy kifizessék a házukra felvett hitelt. Sokszor még minimális összeget sem tudtak nélkülözni, hogy valamicskét fizessenek, hátha, látván próbálkozásukat, megkegyelmeznek nekik és hagyják, hadd éljenek ott. De nem! Egyik nap, mikor Timót már épp végzett, édesanyja sírva hívta fel, hogy siessen, mert kimentek a végrehajtók. Timót ahogy csak tudott, sietett haza, de elkésett, mert mire megérkezett, egy mentőautó állt a ház előtt, mivel édesanyja szívrohamot kapott és meghalt. Próbálták újraéleszteni, de már idős volt, így nem tehettek mást, minthogy részvétet nyilvánítottak a fiúnak és sportszerűségből a fiú kapott harminc percet, hogy összeszedje a számára becses holmikat, majd távozhatott. A fiú, miután összeszedte a legfontosabb és legértékesebb dolgait, elkezdte hívogatni a barátait, aludhat-e náluk, de az addig oly jó fejnek és igaznak hitt barátok mind cserbenhagyták, ráadásul az eső is eleredt, így kénytelen volt behúzódni egy híd alá, és ott tölteni az éjszakát.

Másnap reggel nem ment dolgozni, hanem szétnézett Budapest legszegényebb környékein, hátha talál valami olcsó albérletet. Még aznap talált egy házat, amelynek az egyik emeleti szobája kiadó volt, de a környékbeliek azt állították, hogy aki a házat kiadja, egy őrült és sokszor hallanak furcsa hangokat. Talán egy laboratórium van a szobájában és talán csak áldozatra vár! Timótnak viszont szüksége volt a lakásra és nem érdekelte, hogy milyen a szomszédja, így, amennyire lehetett, berendezkedett és elaludt.

Néhány órával később arra riadt, hogy füstszag van a lakásban és ahogy felkelt,látta, hogy belülről ég a ház. Azonnal felöltözött, fölkapta a pénztárcáját és a telefonját és köhögve, a lángnyelveket kerülgetve futott ki az égő házból a zuhogó esőbe. Amint kiért, hívta a tűzoltókat, de látta, hogy akárhogy is sietnének, már mindegy. A ház ablakán keresztül látszott, hogy a tűz behatolt a szobájába, és a lángok a maradék kis holmiját emésztik. Ekkor, mivel elvesztette mindenét, egyenesen rohant a vasútállomásra és a maradék pénzéből a leghamarabb induló vonatra váltott jegyet. Felszállt egy kocsira, leült, még megsiratta kicsit az életét, majd elaludt.

Talán egy, vagy másfél órát ha aludt, amikor arra ébredt, hogy a vonat hirtelen lefékez. Balra nézett és egy rozsda ette táblát látott, amin a "Póra" szó volt olvasható. Jobbra nézvén két lányt látott a hajnal gyenge fényében futni egy elhagyatott földúton. Ez kíváncsivá tette Timótot, ezért úgy döntött, utánuk megy, de mivel fáradt volt, lassan sétálva követte az előző napi esőtől fölázott talajban a lányok lábnyomait. Mintha csak a semmi közepén ment volna, nyoma sincs a civilizációnak, mindenütt a kukorica... Kizárólag abba vetette szíve reménységeinek magvait, hogy a lányok lábnyomai vezetnek valahova.

Kora reggel, a nap első sugarai Timót felderült arcára vetődtek, aki boldogságát annak köszönhette, hogy a távolból egy kis falut pillantott meg. Mikor odaért, először két lányt látott meg, odasietett hozzájuk, udvariasan köszönt, majd megkérdezte, hogy hol van és hogy hol van egy bolt, mert már nagyon éhes és nagyon szomjas. A lányok először meglepődtek, mert nem igazán szoktak errefelé emberek tévedni, de a nagy döbbenet után ezt mondták: "Ezt a falut Pórának hívják, boltunk nincs, mindenki önellátó, szóval inkább menj tovább!"- válaszolta az idősebbik lány, de a fiatalabbik puszta kíváncsiságból megkérdezte, hogy hogyan került ide, hisz itt nincs busz, nincs autóút, de még csak meg sem állnak a vonatok. Ekkor felvillant benne és a nővérében is, hogy talán akkor került ide a fiú, amikor előző nap -azazhogy aznap hajnalban- jöttek Pestről és a vészfék segítségével megállították itt a vonatot. Ekkor egymásra néztek és megbeszélték, hogy mivel ők állították meg a vonatot, részben miattuk került ide Timót, így a kötelességüknek érezték, hogy meghívják legalább egy éjszakára vendégségbe. Azután majd eldől, hogy mi lesz a fiú sorsa...

Nagyjából negyed óra gyaloglás után megérkeztek a falu többi házához képest átlagos, viszont Tinót számára a megszokotthoz képest leginkább a katasztrofális szóval jellemezhető épülethez. A házba belépvén Zsófi kieresztette a hangját, elkiáltotta magát, hogy:"Megjöttünk apu, és hoztunk egy vendéget is!" Erre Gibárt széles mosollyal az ajkán rohant le a padlásról, hogy üdvözölje a jövevényt. Édesanyjuk, Ajna is kikukkantott a konyhából - Akkor öt főre terítek!- mondta, és már vitte is az asztalhoz a fazéknyi tejbegrízt, amiből mindannyian jóllaktak reggelire. A fiú eleinte furcsállta, hogy itt nem hideget reggeliznek, de ez legyen a legnagyobb probléma egy ilyen civilizációtól elszakadt településen. Reggeli közben jól elbeszélgettek és a család elfogadta a fiút. Ezek után Gibárt kiment a mezőre, hogy megszerezze a napi betevőt, Ajna a végtelen hosszúságúnak tűnő kertbe sietett, hogy megfejje a teheneket, összeszedje a tojásokat, ... A két lány egyedül maradt Timóttal és bár lettek volna vele terveik, de látván rajta a fáradtságot a sok utazás után, megágyaztak neki és Timót ezt kihasználván azonnal el is aludt. Mivel a lányok is nem sokkal Timi előtt érkeztek meg, ők is álmosak voltak, de egy hirtelen ötlettől vezérelve nem a saját ágyukba, hanem Timót mellé feküdtek le és így aludtak egészen a következő nap reggeléig...

Reggel, a sok alvás után Timót kora reggel felébredt és látván a hozzábújt lányokat, megijedt. A lányok erre felkeltek és látták, hogy a fiú zavarban van, de Zsuzsi és Zsófi gyengéd simogatására ez nemhogy elmúlt, hanem Timót már kezdte élvezni a helyzetet. De a romantikus pillanat azonnal elszállt, mikor lentről szólt Gibárt, hogy itt az idő reggelizni. Az ágyból mind a hárman eufóriában keltek fel, majd, bár sajnálva az elillant pillanatot, mégis vidáman mentek le reggelizni.

Reggeli közben próbálták titkolni a történteket, de Gibárt és Ajna gyakran összenéztek és nem úgy látszott, hogy nem tudnak semmiről, bár nem szóltak egy szót sem. Néha, mikor Timótnak és a lányoknak összeakadt a tekintetük, halványan elmosolyodtak, időnként halkan nevettek, szinte a lehetetlennel határos volt titokban tartani a történteket, de azért megpróbálták... Egyszer-egyszer reggeli közben föllángolt egy-egy téma, de egyik sem tartott sokáig, viszont köztük hosszú, kínos csendek voltak. Mikor már tényleg kezdett kellemetlenné válni ez a kínos csend, Zsófi azt mondta, hogy reggeli után bemutatja Timótnak a falut, és holnap reggel talán Timótot is a falunak. Az ötlet mindnyájuknak tetszett, így Timót és a lányok bekapták az utolsó falatokat és sietős léptekkel elindultak...

Timót a városnéző "túra" alatt sok mindent megtudott Póráról, többek közt, hogy a városnak sikerült függetlenednie a világtól, mivel miközben az ország a kommunizmusból a demokratizmusba ment át, ők valahogy elvesztek, így a falu hivatalosan nem létezik, ezért van például, hogy a személyvonatok sem állnak meg. Ezen Timót eléggé elcsodálkozott és kérdések merültek fel benne, de a lányok folytatták: "Az élelmet a minket körülvevő mező  növényeiből és a kicsit távolabb lévő erdő fáinak gyümölcseiből, illetve az állatokból nyerjük. Bolt nincs, ha valakinek szüksége van valamire, kér valakitől, vagy cserél valakivel. Csatornánk nincs, vizet a falu két bő vizű kútja ad, fürödni a víz felforralásával lehet és természetesen csak pottyantós WC van. Ha ott visszafröccsen valami, az nem víz volt! - jegyezték meg a lányok humorosan és folytatták - Itt nincs iskola, a falu egyetlen közintézménye a városháza, ami vasárnaponként templom, hétfőnként ide jönnek az idősek beszélgetni, kártyázni, kedden az asszonyok jönnek össze fonni és beszélgetni, szerdán az ifjúság veszi igénybe a közösség élet ezen lehetőségét, a többi napon pedig a kisgyerekeké a kerti játszótér... Egy kicsit még beszélgettek, válaszoltak Timót kérdéseire, dél körül hazamentek enni, majd estig befejezték a város bemutatását.

Este, vacsora után Timót ugyan lefekszik és próbál aludni, de nem tud, mert a szíve mélyén azt reméli, hogy megint idejönnek hozzá a lányok. És lám! Kívánsága teljesülni látszik! Megpillantja a két lányt az ajtóban, de hogy meg ne ijedjenek, úgy csinál, mintha aludna. Mikor a két lány melléfekszik és hozzábújik, Timót elmosolyodik, átöleli őket, majd mindhárman boldogsággal az arcukon elalszanak.

Másnap kora reggel a lányok keltik Timótot, hoznak neki tiszta ruhákat, már elkészítették neki a fürdővizet, majd elindulnak vele a ma éppen templomként üzemelő városházára.  Miután beértek, leültek az első sorba és onnan hallgatták végig a pap prédikációját. Amint a pap befejezte a mondanivalóját, mielőtt hazaküldené a népet a két lány felmegy a szószékhez és bejelentik, hogy fontos mondanivalójuk van. - Akarod te mondani, Zsuzsi?- kérdezte a nagyobbik lány amire a kisebbik boldogan rábólintott. Előre lépett és azt mondta:"A minap közösségünk létszáma egy fővel nőtt. Egy fiú, akit Timótnak hívnak, idetévedt és ahogy megismertük kedves és szeretnivaló fiú, szeretnénk, ha ti is megismerkednétek vele, megszeretnétek, elfogadnátok és hagynátok, hogy itt éljen tovább!" Zsuzsi ekkor kezét a fiú felé nyújtva felhívta Timótot a falu elé és bemutatta őt.

Timót könnyedén összebarátkozott mindenkivel, aztán mikor egyedül maradt egy kicsit és a falu utcáiban bolyongott, elgondolkodott, hogy talán a pezsgő Budapest helyett lehetséges, hogy egy ilyen jelentéktelen kis faluban fogja leélni az életét, ahol még a személyvonatok sem állnak meg... Ekképpen fonta gondolatai fonalát, amikor egyszercsak megszólalt a telefonja. Egy volt kollégája hívta, hogy hallotta mi történt vele, nincs-e semmi baja, él-e még?! Timót elmesélte, hogy mi történt vele és hogy hol van, amire a barátja pánikba esett:"Ne aggódj, nem lesz semmi baj, ne ess pánikba, nyugi, azonnal szólok a rendőrségnek és ők megkeresnek téged!" Ezzel letette a telefont, Timótnak esélye sem volt elmondani, hogy jó itt neki, de azt tudta, hogy egy "illegális" falu életét alaposan megbolygathatja a rendőrség. Mivel nem volt jobb ötlete, szólt a lányoknak, hogy mi a helyzet, akik nem szóltak egy szót sem, hanem azonnal rohantak és megkongatták a vészharangot...

A vészharang hallatára perceken belül odasietett mindenki a városházára. A két lány elmondta, hogy mi történt, amire a falubeliek elég rosszul reagáltak. Timót kisomfordált volna a teremből, de a hátul lévők elállták a kijáratot.  Többen kemény szavakat vágtak a fiúhoz, megfenyegették, de még mielőtt megüthették volna a lányok testükkel védték őt. Próbálták megnyugtatni az embereket, de ők el akarták rángatni onnan a lányokat, hogy a fiúhoz jussanak. Miközben már majdnem sikerült, Gibárt jött segíteni, akit nagy tiszteletben tartottak. A pap is békét akart. Ajna is Timótot pártfogolta. Mikor együtt védték a fiút, szerencsére csak szóban, sikerült meggyőzniük a többieket, hogy ez jól is elsülhet. Ekkor mindenki helyet foglalt és belátták, hogy tényleg örülnének neki, ha lenne csatorna, meleg víz, áram, bolt, hogy ne kelljen mindenért "megküzdeni", a szokásoson kívül, több évtized után újra ehetnének például édességet, ráadásul ilyen luxus mellett akár hetente többször is aludhatnának a kakas kukorékolásánál is tovább. Így hát ültek és várták, hogy megtalálják őket...

Néhány óra múlva látták az első helikoptereket, majd a sok rendőrségi és katonai terepjáró, no meg persze az egészségügy... A falubeliek kedvesen fogadták volna a védőruhába bújt embereket, de ők elég erőszakosak voltak. Első dolguk az volt, hogy karantén alá vonták a települést, mindenkinek felvették az adatait, vért vettek mindenkitől, mindent felmértek, megnézték mi a helyzet a faluban és ahhoz képest, hogy nem túl civilizált, eléggé higiénikusnak tűnt. A nagy pánik közepette Timótot külön vitték, külön kihallgatni. A tábornok odaállt a szószékhez és megnyugtatta az embereket, hogy ezek csak óvintézkedések, de ha együttműködnek és mindent megfelelőnek találnak bevezetik az áramot, a csatornarendszert, a meleg vizet, a gázt stb..., de ez azzal jár, hogy el kell fogadniuk országuk törvényeit, és elsősorban ki kell jelölniük egy polgármestert...

Timótot egy külön katonai kocsiba vitték kihallgatni egy hazugságvizsgálóval, de mivel őszinte volt, minden kérdésre válaszolt és reálisnak tűnt a meséje, sőt, kiderült, hogy időnként miért állnak meg itt csak úgy a vonatok a semmi kellős közepén. Szóval perceken belül el is engedték, a többiek közé. Ahogy Timót kiszállt a kocsiból, meglátta a lányokat Gibárt mellett és Ajnát. Nem volt biztos benne, hogy, ha odamegy nem kap pofont, de időközben beleszeretett a lányokba...

Timót félve odalépett a hozzájuk, akik ahelyett, hogy fölpofozták volna, inkább megölelték. Gibárt elmondta, hogy tudnak az együtt töltött éjszakáról, de miután neki köszönheti a falu, hogy lesz villany, gáz, víz stb. és látván, hogy mennyire szeretik egymást a lányokkal, áldását adja rá, és arra a lányára, akit választ. Timót mindkét lányt nagyon szerette, így nehéz döntés előtt állt, de sajnos az egészségügy segített neki dönteni. Kijelentették,hogy a falu egészségügyi állapota megfelelő, de- és ekkor Zsuzsihoz  léptek és a vállára tették a kezüket- sajnos nálad leukémiát diagnosztizáltunk, maximum egy éved van hátra. Sajnáljuk. A hír hallatára az egész család sírógörcsben tört ki. A sírástól remegő hangon, könnyeivel küszködve Zsuzsi ezt mondta:"Tudom, hogy te is szereted Timótot, ezért szeretném, ha összeházasodnál vele és ha meghalok, légy vele helyettem is boldog, de én is szeretnék ott lenni az esküvőtökön!" Zsófi megígérte, hogy így lesz. Eddigre összeszámolták a falu szavazatait, hogy ki legyen a polgármester, a tábornok felment a szószékhez és beolvasta Timót nevét, akit a falu polgárai egyhangúlag választottak meg. Timót nem tudta, mit kellene  most csinálnia, mikor egy ekkora megtiszteltetés és egy ilyen tragédia éri egyszerre...

Végül a polgármesteri posztot elfogadta, a faluban az ügyes kezű és erős emberek szobrot terveztek a tiszteletére, és fél év múlva a szobor hivatalos elkészültének napján Zsófi és Timót összeházasodtak, természetesen Zsuzsi volt az egyik koszorúslány, majd fél év múlva boldogan halt meg. A nászéjszaka után 9 hónappal Zsófinak és Timótnek született egy kislánya, akit a kettejük közötti nézeteltérésekből származó veszekedések miatt Vitának neveztek el. Ezek után még született két gyerekük, és boldogan éltek amíg meg nem haltak...

A faluban azóta is szájról szájra terjed, hogy ez a fickó, miután meghalt az édesanyja, elvesztette az otthonát, cserbenhagyták a barátai, később minden maradék értéke is elégett, eltévedt és meg is akarták verni végül hőssé lett avatva, polgármesterré választották, elvett egy gyönyörű lányt... és még mesét is írtak róla! Néha, mikor az ember azt hiszi, hogy minden el van veszve, akkor találja meg a rejtett kincseket és igaz valóját...

Vége

Budapest, 2012.09.26.

Minden jog fenntartva!

---

 

"Önmagunk megismerése

a legnagyobb utazás,

a legfélelmetesebb felfedezés,

a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)

 

 

Oldal: Szerencsés szerencsétlenségek
Légy itt, és érezd jól magad! - © 2008 - 2025 - blasko.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat